Az egyetemes bibliográfiai számbavétel (Universal Bibliographical Control - UBC)
Absztrakt
Az UBC az IFLA által felvetett és az UNESCO által támogatott átfogó elgondolás bibliográfiai adatok világméretű számbavételére abból a célból, hogy minden országban elsőként a könyvek, később egyéb dokumentumok alapvető bibliográfiai adatai nemzetközileg elfogadott formában, gyorsan és egyetemesen hozzáférhetők legyenek az adott ország nemzeti bibliográfiai szolgáltatásán keresztül.
Az UBC életreszólítása körül két szervezet jeleskedik: az UNESCO és az IFLA, több szervezet munkája pedig mint a FID és az ISO/TC 46 számos vonatkozásban kapcsolódik az elgondolásokhoz.
A döntő lépést az 1969. évi koppenhágai IFLA kongresszuson rendezett katalogizálási szakértők nemzetközi tanácskozása (International Meeting of Cataloguing Experts, IMCE) jelentette.
Az IFLA 1973. évi grenoblei konferenciáján vezető témaként az UBC-t jelölte meg. Számos előadás hangzott el a témáról, melyek külön kötetben kiadásra is kerülnek 1974 folyamán.
Az IFLA 1974. június 1-vel felállította az egyetemes bibliográfiai számbavétel (UBC) nemzetközi hivatalát, londoni székhellyel.
Az UBC koncepciója létrejöttének előzményéhez szorosan hozzátartozik az a körülmény, hogy a tudományos és technikai fejlődés az elmúlt évtized során számos változást hozott a könyvtári világ számára, kitárta a kapukat a nemzetközi összefogáson alapuló vállalkozások előtt. Megváltozott a tudomány szerkezete, megnövekedett a tudományok iránti igény, és ezzel együtt megnőtt a könyvtári szolgáltatások potenciális igénylőinek száma. A Library of Congress bevezette megosztott katalogizálási rendszerét. Végül pedig megjelentek a számítógépek a könyvtárak életében, és mintegy katalizátorként eggyé olvasztották a könyvtári közösséget.
A nemzeti bibliográfiák hálózatára épülő UBC koncepciója szoros összefüggésben van a nemzeti könyvtáraknak e téren betöltött szerepével, valamint a köteléspéldány szolgáltatás jogi szabályozásának a kérdésével.
A lehető teljesség igényén túl az egyetemes bibliográfiai számbavétel hatékonyságának alapvető követelménye a gyorsaság, vagyis annak az időnek a minimálisra csökkentése, amíg a dokumentum közreadása és a bibliográfiai adat rendszerbe kerülése között eltelik. A megoldást két lehetőség nyújtja: a megjelenéssel egyidőben történő katalogizálás és a számitógép alkalmazása, melyre ma már három éves múlt után gazdag tapasztalattal szolgált a MARC program.
A bibliográfiai nyilvántartás koncepciójának egyetemes alapelvét, vagyis az adatok minden ország, nép, nyelvterület számára egyformán használható voltát nemzetközi szabványok elfogadása és alkalmazása biztosítja.
Az egyetemes bibliográfiai rendszer hosszútávú terv, de megvalósításának a feltételei kialakultak, sőt jónéhány országban a bibliográfiai számbavétel meglévő formái tulajdonképpen az UBC eljövendő alrendszere alkotóelemének tekinthetők.
Az UBC életreszólítása körül két szervezet jeleskedik: az UNESCO és az IFLA, több szervezet munkája pedig mint a FID és az ISO/TC 46 számos vonatkozásban kapcsolódik az elgondolásokhoz.
A döntő lépést az 1969. évi koppenhágai IFLA kongresszuson rendezett katalogizálási szakértők nemzetközi tanácskozása (International Meeting of Cataloguing Experts, IMCE) jelentette.
Az IFLA 1973. évi grenoblei konferenciáján vezető témaként az UBC-t jelölte meg. Számos előadás hangzott el a témáról, melyek külön kötetben kiadásra is kerülnek 1974 folyamán.
Az IFLA 1974. június 1-vel felállította az egyetemes bibliográfiai számbavétel (UBC) nemzetközi hivatalát, londoni székhellyel.
Az UBC koncepciója létrejöttének előzményéhez szorosan hozzátartozik az a körülmény, hogy a tudományos és technikai fejlődés az elmúlt évtized során számos változást hozott a könyvtári világ számára, kitárta a kapukat a nemzetközi összefogáson alapuló vállalkozások előtt. Megváltozott a tudomány szerkezete, megnövekedett a tudományok iránti igény, és ezzel együtt megnőtt a könyvtári szolgáltatások potenciális igénylőinek száma. A Library of Congress bevezette megosztott katalogizálási rendszerét. Végül pedig megjelentek a számítógépek a könyvtárak életében, és mintegy katalizátorként eggyé olvasztották a könyvtári közösséget.
A nemzeti bibliográfiák hálózatára épülő UBC koncepciója szoros összefüggésben van a nemzeti könyvtáraknak e téren betöltött szerepével, valamint a köteléspéldány szolgáltatás jogi szabályozásának a kérdésével.
A lehető teljesség igényén túl az egyetemes bibliográfiai számbavétel hatékonyságának alapvető követelménye a gyorsaság, vagyis annak az időnek a minimálisra csökkentése, amíg a dokumentum közreadása és a bibliográfiai adat rendszerbe kerülése között eltelik. A megoldást két lehetőség nyújtja: a megjelenéssel egyidőben történő katalogizálás és a számitógép alkalmazása, melyre ma már három éves múlt után gazdag tapasztalattal szolgált a MARC program.
A bibliográfiai nyilvántartás koncepciójának egyetemes alapelvét, vagyis az adatok minden ország, nép, nyelvterület számára egyformán használható voltát nemzetközi szabványok elfogadása és alkalmazása biztosítja.
Az egyetemes bibliográfiai rendszer hosszútávú terv, de megvalósításának a feltételei kialakultak, sőt jónéhány országban a bibliográfiai számbavétel meglévő formái tulajdonképpen az UBC eljövendő alrendszere alkotóelemének tekinthetők.
##submission.downloads##
Megjelent
2019-01-15
Hogyan kell idézni
Dáczer, É Az egyetemes bibliográfiai számbavétel (Universal Bibliographical Control - UBC), Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 21(10), p. 711–722, 2019.
Folyóirat szám
Rovat
Cikkek
