A periodikum-állomány mint kutatási tárgy II. (A nemzetközi folyóirattermés mutatói és trendjei és a könyvtári gyakorlat)
Absztrakt
A szerző a TMT 1974. 6. számában megjelent szakirodalom-ismertető cikkének tematikáját követve a következő kérdéskörök kapcsán szembesíti a nemzetközi szakirodalmi eredményeket a könyvtári gyakorlattal:
– a világ periodikum-térmésének nagysága a periodikumféleségek száma szerint;
– a periodikum-termés évi növekedése;
– a világ évi periodikum-termésében lévő cikkek, tanulmányok hozzávetőleges mennyisége;
– a periodikum-termés cikk- és tanulmány-állományának évi növekedése;
– a periodikum-típusok kérdése;
– az ún. „felezési idő” kérdése;
– a BRADFORD-féle szakirodalom-szóródási szabály;
– a periodikumok nemzetközi referáltságának mértéke.
A szerző szerint a periodikum-termés jelenlegi nagy volumene, sőt növekvő volta miatt egyre több erőfeszítést kell tennie a könyvtárosnak arra, hogy könyvtára periodikum-állományát elemezze, s arra, hogy a világ periodikum-termésének trendjeit minél alaposabban megismerje. Indexszámokat ad arra vonatkozóan, hogy az egyes magyarországi nagykönyvtárak az Ulrich-féle International Periodicals Directory anyagának méretéhez viszonyítottan százalékosan kb. milyen nagyságrendű kurrens külföldi periodikum-állománnyal rendelkeznek. Megállapítja, hogy a jól körülhatárolt könyvtári célnak megfelelő állomány optimális nagyságának meghatározása nem is olyan egyszerű, mivel a teljességre törekvő gyűjtés esetén a szakirodalom-dömping is akadálya lehet a kutatásnak. Különféle megoldásokat említ arra vonatkozóan, hogy az állomány gazdagságából eredő áttekinthetetlenségen miként lehet úrrá lenni. – A periodikumn-típusokkal kapcsolatban megállapítja, hogy a referáló folyóiratok olvasottsága még kedvezőtlenül alacsony. Ezen elégtelen olvasottság okait röviden elemezve, a pesszimista véleményekkel ellentétben arra a következtetésre jut, hogy e referáló periodikumok beszerzése továbbra is kulcsfontosságú feladat. Csatlakozik azokhoz a nézetekhez, melyek a felezési idő fogalmának ellentmondásosságát emelik ki. Úgy véli, hogy míg az idézeteken alapuló felezési időszámításokat szakembereknek kell végezniük, addig a könyvtéri használaton mért felezési idő kiszámítását végezze könyvtáros.
A BRADFORD-féle szóródási szabállyal kapcsolatban követi azt a nézetet, mely szerint a szóródási jelenség nemzetközi vizsgálata mellett indokolt a szakirodalmi-szóródást egy adott ország szakirodalom-termésén belül külön is vizsgálni. Egy ilyen országhatáron belüli szóródás-vizsgálatra példaként említi DÖRNYEI Sándor felmérését a magyar társadalomtudományi és műszaki tudományi anyag szakágankénti szóródáséval kapcsolatban. Rámutat a szóródási vizsgálatok eredményeinek a szerzeményezés nézőpontjából tekintett fontosságára. Úgy látja továbbá, hogy az általános gyűjtőkörű tudományos könyvtár lehetne hivatva arra, hogy az össztudományilag általános, a szakáganként általános, illetve az ún. interdiszciplináris folyóiratokban megjelenő szakmai információk szétszóródását feltárja. Csatlakozik B.C. BROOKES azon véleményéhez, hogy a folyóirat-szerkesztőségek cikkanyaggal való telítődésének jelensége megzavarhatja a BRADFORD-féle szóródási szabály tiszta érvényesülését. Adatokat szolgáltat a tudományos célzattal való olvasás „szóródási jelenségeire”: arra, hogy az olvasók milyen koncentráltan olvassák saját szakjuk folyóiratait, illetve mennyire figyelik a határos területek anyagát, vagy az általános tudományos folyóiratokat is. A referáltság vizsgálati lehetőségeivel kapcsolatban ennek hármas irányára utal:
– a hazai tudományos termés külföldi referáltságának vizsgálatára;
– a külföldi eredmények hazai nyelven való referáltságának vizsgálatára;
– annak vizsgálatára, hogy egy adott könyvtár folyóiratállománya mennyi és milyen mértékben referált tételekből áll.
Utal ez utóbbi referáltsági mutató értékelhetőségére a gyűjtemény nemzetközi tudományos értékének megállapításában.
