Előmeneteli minimumkövetelmények a társadalomtudományban

Absztrakt

Jelen tanulmány az egyetemi tanári és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktori fokozatszerzési eljárásban használt útmutatókat és szabályzatokat vizsgálja azok követelményrendszere szempontjából. Célja, hogy az egyes indikátorok súlyát és jelentőségét összevesse, különös tekintettel a társadalomtudományok területére. A nemzetközi szakirodalom három tevékenységi kört emel ki, melyek a tudományos teljesítményértékelési rendszerek alapját adják. Ezek a tudományos tevékenység, oktatási tevékenység és a tudományos közéleti szerepvállalás. Eredményeink azt mutatják, hogy alapvetően a szabályozók kiforrottak, viszont mindegyikben megfigyelhetjük a tudományos tevékenység előtérbe kerülését. Míg ezeket az indikátorokat számszerűen és pontosan határozzák meg, az oktatási tevékenységgel kapcsolatos indikátorok több mozgásteret hagynak a pályázóknak, a rendszer rugalmasságát is biztosítva. Az egyetemi tanári és az MTA doktori minimumkövetelmény-rendszer áttekintése után a tanári követelményrendszert vizsgáljuk részleteiben. A pontozási rendszer kiegyensúlyozott, igyekszik egyenlő mértékben figyelembe venni a tudományos és az oktatási tevékenységet. A minimum feltételek kikötése egyrészt megadja azt a mozgásteret a pályázónak, hogy saját készségei mentén kaphasson pontszámot, elismerve a kiemelkedő oktatási vagy kutatói munkát, másrészt viszont hatékonyan méri azt, hogy a pályázó minden indikátor mentén alkotott már, és mindben szerzett tapasztalatot pályája során.