„Rendszerváltás" a hazai könyvtárakban - divathullám vagy kényszer?

Absztrakt

Európai társaikhoz hasonlóan a magyar könyvtárak is évről évre jelentős összegeket áldoznak könyvtárgépesítésre. Ennek nem kis részét teszik ki a követési szerződések díjtételei, melyek biztosítják a könyvtárak számára, hogy az általuk használt - az integráltság valamilyen szintjén álló - szoftverek újabb és újabb verzióit megszerezzék. Vajon mi áll annak hátterében, hogy a könyvtár-automatizálási feladatokat ellátó könyvtári szoftverek -melyek beszerzése, installációja és adaptációja jó néhány évet igénybe vett - jó, ha egy szűk évtizedet megérnek a könyvtárak falai között? Ilyen gyorsan fejlődne a könyvtártudomány? Ennyire megnövekedtek volna az igények? Az egyes hazai eseteket vizsgálva, úgy tűnik, a legtöbb rendszer cseréjének nem ez a mozgatórugója. Magával a szoftverrel a könyvtár dolgozói és olvasói többé-kevésbé elégedettek, a rendszer megbízhatóan működik, ám a rendszer cseréje mégis bekövetkezik. A cikk kísérletet tesz ezen okok felderítésére, illetve ezek szoftverfejlesztésre és használatra kifejtett hatásainak áttekintésére.