A nem-indexelt eponimikus hivatkozottság. VI. Az eponimikus kifejezések szakirodalmi hivatkozottságának formái: Néhány megjegyzés Válás György tanulmányához

Absztrakt

Válás György legutóbbi tanulmányában (TMT, 38.köt. 11. sz. 1991. p. 461-469.) Száva-Kováts Endrének a nem-indexelt eponimikus hivatkozottságot kutató vizsgálatának és közleménysorozatának részleges kritikájaként felhívta a figyelmet arra, hogy a számítógépes szakirodalmi adatbázisokban a közlemények deszkriptorai között eponimikus kifejezések is találhatók. Ezeket az eponimikus deszkriptorokat ő eponimikus hivatkozatoknak tekintette, és munkája konklúziójaként javasolta, hogy a jövőben a hivatkozottsági indexek adatai legyenek kiegészítve ezekkel az adatbázisokbeli eponimikus deszkriptor-adatokkal, mert szerinte így reális hivatkozottsági mutatószámokhoz lehet jutni.
Száva-Kováts Endre ebben a tanulmányában igazolja, hogy Válás György kritikája nem helytálló és javaslata hibás. Feltárja az eponimikus kifejezések hivatkozottságának a szakirodalomban ma ténylegesen jelen lévő formáit, és konkrét példákkal bemutatja szakirodalmi hivatkozottságuk valóságos formatípusait. Kimutatja, hogy ezeknek a valóságos, a szakirodalomban ténylegesen létező hivatkozottsági formatípusoknak a túlnyomó többségében a Válas-féle javaslat követése módszertani hibához: számbavételi duplázódáshoz vezet. A számítógépes adatbázisok eponimikus deszkriptorai nem szakirodalmi hivatkozatok, és a Válas-féle javaslat mint módszer alkalmazása elméletileg és gyakorlatilag tévút. A javasolt módszer alkalmazása nem orvosolná a hivatkozottsági indexek adatain alapuló és azokra korlátozódó "tudománymérési" hivatkozottsági vizsgálatok eredményeinek irreális voltát, csupán egy másik irányban és elméletileg sem egyértelmű módon torzítaná el ezeknek az eredményeknek jelenlegi, korlátozandó érvényességű, de elméletileg egyértelműértelmét.