A nem-indexeit eponimikus hivatkozottság. II. Néhány előzetes tájékozódó szúrópröba

Absztrakt

A főcímben jelzett szakirodalmi jelenségre vonatkozó közlemény-sorozatának e második tanulmányában a szerző azokról a szúrópróbákról számol be. amelyekel rendszeres és széles körű vizsgálata előtt előzetes tájékozódás céljából, és módszeralakító következményekkel végzett el. A célzott szúrópróbák összefüggő láncolatot, eredményeik egyértelmű és hézagtalan bizonyíték-sort alkotnak. A szúrópróbák arra mutatnak, hogy a szakirodalmi jelenség létezett már a Little Science korában, és létezik a Big Science fizikai folyóirat-irodalmában. Az eredmények arra mutálnak, hogy a jelenség nem ritka, hanem igen gyakori: a nem-indexelt, de ténylegesen létező eponimikus szerzői hivatkozatok tömege nem jelentéktelen, ellenkezőleg, igen jelentékeny az indexelten hivatkozott művek állományához viszonyítva. A szúrópróbák kimutatták, hogy nem "egy maroknyi tudós", hanem löbb száz fizikus "munkája érte el azt a státust", hogy vele kapcsolat¬ban "explicit hivatkozásra nincs szükség". A szúrópróbák arra mutatnak, hogy a nem-indexelt módon hivatkozott eponimikus tudományos teljesítmények eminens tudós szerzői "általában" nem "kapnak egyébként is igen nagy számú (indexelt) hivatkozatot".
Az előzetes tájékozódó szúrópróbáknak ezek az eredményei egyértelműen és határozottan ellentmondanak két tudomány-szociometrológus, Colé és Colé, idevágó és ezekkel ellentétes értelmű, igazolatlan fent idézeti nézeteinek, amelyek módszertani alapját képezték indexelt szerzői "citation anaí-ysis" vizsgálatuknak az úgynevezett, de hamis "Ortega-hipotézis" lehangoló szakirodalmi esetében.
A szúrópróbák eredményei előre tájékoztatnak a jövőbeli széles körű és rendszeres vizsgálat várható eredményeiről, és a nem-indexelt eponimikus hivatkozottság szempontjából is abúzusnak minősítik a hivatkozottsági indexmüvek adatainak tudományos értékelés — különösen a szerzők tudományos értékelése — céljából történő felhasználását.