A nem-indexeit eponimikus hivatkozottság III. Rendszeres vizsgálat: 1939,1969

Absztrakt

A kutatás célja és módszertani elve: feltárni a nem-indexeit eponimikus hivatkozottság mint szakirodalmi jelenség minden vizsgálati szempontból a vitathatatlan minimumra redukált valóságos mértékét
A rendszeres vizsgálat ez első lépésének, a kettős keresztmetszeti kutatásnak az anyaga: Phys.Rev. v. 55, 56 (1939), v. 177 (1969); J.Opt.Soc.Am. v. 29 (1939), v. 59 (1969). A kutatás eredményed):
• a közlemények szövegében csak nem-indexelt módon, eponimikusan hivatkozott szerzők száma már 1939-ben is több százra rúgott a vizsgálati anyagban, és 1969-re tovább növekedett;
• a közlemények szövegében csak nem-indexelt módon hivatkozott eponimikus szerzők állománya nagyon stabil;
• a két folyóirat közleményeinek nem-indexelt hivatkozás-állománya mind 1939-ben, mind 1969-ben ezres (JOSA), illetve tízezres (PH R) nagyságrendű, és mind 1939-ben, mind 1969-ben a harmadát teszi ki az indexelt hivatkozások tömegének;
• a nem-indexelt eponimikus hivatkozottság régi és általános jelenség, állandó és lényeges mozzanat a fizikai szakirodalomban; a nem-indexelt eponimikus hivatkozás-állomány mennyiségileg is számottevő tényezője a közlemények dokumentáltságának.