Taxonómia – az egyezményes nyelvek szerepe és rokonságai – útközben a szemantikus webhez

Absztrakt

Az információkeresés eredményessége és az információforrások elvileg határoktól mentes elérése között feszülő ellentmondás hosszú évek óta arra készteti a kutatókat és az informatikai szakembereket, hogy a tudás- és ismeretszerzés folyamatában a számítógép és az ember közötti együttműködést a jelenleginél magasabb szintre emeljék. Az információ-visszanyerés iránti figyelem megnőtt a könyvtáron kívül is, amely együtt jár a hagyományos információkereső nyelvek szakmai hátterének erősödő tiszteletével, elméleti alapjainak felhasználásával, pl. a gazdasági szervezetek körében is. Az ún. szemantikus vagy „intelligens web” fejlesztési irány elméleti szakemberei a portálok és egyéb weblapok tartalmának átfogó és gyors áttekintését célként megfogalmazva olyan webes nyílt és osztott keretrendszer megteremtésén fáradoznak, amely szabványosított leíró nyelveket kíván alkalmazni az információforrások leírására, és akkor éri el a teljes lehetőségét, ha az adatok megosztása automatikusan is lehetővé válik. A szoftvermérnökök bevonásával ezért új programokat és módszereket fejlesztenek, amelyek jelentős állomásairól a W3C munkacsoportjainak beszámolói adnak hírt. A különböző hagyományos és számítógéppel kezelt tartalomfeltáró nyelvek összehangolt, egymásra épülő számítógépes fejlesztése jelentős eredményeket mutat, de az automatikus módszerek még csak néhány szoftverre jellemzők. A számítógéppel kezelt osztályozási nyelvek csoportjában a taxonómiákat és a rokon eszközöket könnyen átvehető és aránylag gyorsan létrehozható osztályozási rendszernek (kontrollált, alacsony hierarchiájú szótárnak) tekinti az informatikai rendszerek elméleti kérdéseivel foglalkozó szakemberek egy része. Írásomban ezért főként a taxonómia kérdésére összpontosítottam.