A MARC formátum és a nemdeszkriptorok

Absztrakt

A bibliográfiai besorolási szabványok a nem egységesített (utalói) névalakot mint önálló entitást nem tárgyalják. Az utalói névalakot az egységesített névalak függvényeként kezelik. Ennek következménye, hogy a 4XX-es mezőkbe kerülő utalói névalakoknak a besorolási adatcsere-formátumokban hagyományosan nincs önálló rekordja. A formátumokból azonban egyáltalán nem hiányzanak az önálló utalói rekordok; két típusuk is van: az inverz kapcsolattal rendelkező utaló, és az inverz kapcsolattal nem rendelkező hivatkozás. Az adatcsere-formátumokban tehát az utaló nemcsak önálló rekord, hanem speciálisabb jelentése van, mint a besorolási szabványokban. A tezauruszok alkalmazásával elkerülhetetlen, hogy a nemdeszkriptorokat az adatbázisokban önálló rekordként is rögzítsék, ne csak a 4XX-es mezőkben „lásd innen” kapcsolódó névalakként. A tanulmány ennek indokait tárgyalja példákkal illusztrálva.