Az „ortega-hipotézis” hivatkozatelemzéses „cáfolata”. II. Citátumkritikai esettanulmány

Absztrakt

A két részből álló esettanulmány e második része az egyoldalúan konstruált és Ortegának tulajdonított álhipotézis áltudományos: indexelt-formális hivatkozatokat számláló és azokat formális-számszaki módon elemző nem-adekvát „cáfolatából", valamint az ezt követő nem-érdemi vitából álló sajátosan szakszerűtlen „szakirodalmi eset" szakirodalmi hatását mutatja be és elemzi kritikusan, az „esetet" alkotó 5 közlemény indexelt hivatkozatait tartalmazó, az „eset" hatását ily módon formálisan is mutató, recipiens közlemények nem csupán indexelt, hanem tényleges hivatkozásai tükrében. A 69 recipiens közleménynek az „esetre" vonatkozó Összesen 88 tényleges hivatkozásaktusát vagyis az „esetnek" az indexek elégtelenül fogyatékos adatait korrigálva teljessé tett (indexelt) hivatkozatállományát a szerző új módszerrel elemzi. Az állomány tagjait hivatkozatként és hivatkozásként, vagyis komplex módon citátumként tekintve, tartalmukat lényegi elemzésnek veti alá, miközben a filológiai kontextuson túlmenve az „esethez" mint eszmei problémához fűződő eszmei kapcsolataikat is felfejti és megítéli. A citátumok értelmét 9 szempontból elemezve és megítélve elhelyezi azt egy előre megszerkesztett speciális osztályozási rendszer típusalkotó kategóriáiban, majd az osztályozási rendszer numerikus kódjeleiből egy, a citátum értelmét képletszerüen összefoglaló és kifejező kódot alkot. Az egyes citátumok numerikus kódjai alapján a szakirodalmi eset" szakirodalmi hatása több szempontból és különböző mélységben elemezhetővé és megítélhetővé vált. A recipiens közlemények vonatkozó citátumainak értelmét feltáró lényegi elemzésük alapján a vizsgálat kimutatta, hogy a forrásában áltudományos, sajátosan szakszerűtlen „szakirodalmi eset" szakirodalmi hatása tudományrendszertani szempontból tekintve igen kiterjedt, ismeret- és tudományelméleti szempontból megítélve azonban laikus-szakszerűtlen módon felületes. Bár ez a hatás a tudományos szakirodalom legkülönbözőbb, egymástól és az „eset" mint eszmei probléma lényegétől egyaránt távol eső, ismeretelméletileg illetéktelen zugaiban is mutatkozik, az „eset" döntő módon a tudománymetria—tudomány szociometria—citátumelemzés— informatika sok szállal összeszövődő diszciplínáira és irodalmukra (amelyekhez még a tudományszervezési és -irányítási tevékenységet és ennek irodalmát sorolhatjuk) hatott; a sajátos szakirodalmi eset" végeredményben ezeknek az ismeretrendszereknek és szakirodalmuknak a „belügye" maradt. Az „eset" mint eszmei probléma lényege tekintetében legilletékesebb filozófiatudományi diszciplínák szakirodalma nem vett tudomást az álhipotézis szakszerűtlenül áltudományos „cáfolatáról". Az „eset" hatását befogadó, annak valamely aspektusa vagy mozzanata szerint többé vagy kevésbé illetékes recipiens szakirodalom többségében nem az „eset" mint eszmei probléma lényegével foglalkozik, citátumai többsége nem a lényeget alkotó eszmei mozzanatokat ragadja meg. A sajátosan szakszerűtlen, forrásában áltudományos „eset" hatását befogadó közlemények közül egyetlen egy sem figyelt fel az Ortegának tulajdonított ,.hipotézis" hamis egyoldalúsággal konstruált voltára és anti-Ortega értelmére, és csak egyetlen egy (Ortega könyvére is) hivatkozó recipiens közlemény értelmezte és ismertette helyesen, elutasító értelmű citátumában, Ortega valódi felfogását. A „szakirodalmi eset" hatását befogadó tudományos irodalom többsége aggály nélkül elfogadta az ál-hipotézis szakszerűtlen, Ortega valódi felfogására nem is vonatkozó, azzal semmiképpen nem adekvát „cáfolatát"; az elutasító értelmű citátumok pedig ezt az ítéletüket többségükben nem kapcsolták a probléma lényegét alkotó eszmei mozzanatokhoz. A szakszerűtlenül megalkotott és Ortegának tulajdonított álhipotézis adekvát módon: szakszerűtlenül elvégzett .cáfolata" végülis adekvát módon: szakszerűtlenül felületesen hatott a hatást befogadó indexelt tudományos szakirodalomban. Az esettanulmány arra is rávilágított, hogy míg a hivatkozott sági Indexek adataival végzett formális-számszaki „citation analysis" még az irodalom hivatkozási viszonyairól sem ad hű képet és nem ritkán látszat-jelenségeket állapít meg, addig a citátumok lényegi elemezése a szakirodalom valódi elemzésére alkalmas, sőt néha lehetővé teszi a szakirodalom kritikáját is.