A szakirodalmi dokumentáció helyzete a felszabadulás előtt és óta Magyarországon

Absztrakt

A tudományos tájékoztatásnak a második világháború előtti időkben voltak figyelemre méltó előzményei. A XVIII. század végén bányászati információs társaság működött Észak-Magyarországon, a XIX. század második felében szakfolyóiratokban megindult az orvosi szakirodalmi tájékoztatás, sőt külön orvosi referáló folyóirat is létrejött. A mezőgazdasági és közgazdasági tudományos tájékoztatás is felmutathat jelentékeny előzményeket, csupán a műszaki dokumentáció volt - érdekes módon - elmaradott. Mindezek a múltbeli kezdeményezések azonban egyrészt esetlegesek voltak, másrészt öntevékenységen alapultak, s így a második világháború előszelére vagy alatt legnagyobbrészt meg is szűntek.
A felszabadulás után így fehér lappal lehetett, ill. kellett indulni; 1949-ben a Gazdasági Fótanács kezdeményezésére kormányrendelettel országos szakirodalmi dokumentációs rendszert keltettek életre a műszaki, a mezőgazdasági, a közgazdasági és az orvosi szakterületeken alakított szakmai dokumentációs központokkal, a rendszer élén pedig egy rendszerszervező, koordináló, metodikai irányítást végző Országos Dokumentációs Központtal. Sajnos, ezt a nagy és minőségi változást jelentő előrelépést az 50-es évek elején visszafejlődés követte: az Országos Dokumentációs Központot és a Közgazdasági Dokumentációs Központot megszüntették, a műszaki és a mezőgazdasági dokumentációs központokat pedig a vonatkozó országos szakkönyvtárakba olvasztották be.
Kedvező lépések voltak viszont a műszaki dokumentáció területén a minisztériumi ágazati információs központok létrejötte, valamint a műszaki-gazdasági információs rendszer ügyének az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főfelügyelete alá helyezése, amely e rendszer fejlesztésére 1963-ban koncepciót dolgozott ki.
Az új gazdaságirányítási rendszerre átállás során ún. Irányelveket adtak ki a népgazdaság információs rendszeréről, amely szerint az a statisztikai, a pénzügyi és az ún. szakmai információs rendszerekből alakul. Utóbbi alrendszerei: a műszaki-gazdasági tájékoztatási, a külföldi gazdasági-piaci és a belföldi gazdasági-piaci alrendszer. Ez idő szerint van előkészítés, ill. kiépítés alatt a társadalomtudományi információs rendszer, több alrendszerrel (államtudományi-politikai, jogi, közgazdasági, világirodalmi, történettudományi, pedagógiai, pszichológiai, közművelődési alrendszerek).
Az évtizedek óta működő információs szervezetekben (főleg a műszaki és mezőgazdasági szakterületeken) jelentős és sokrétű információs tevékenység folyik igen sok feldolgozási műfajjal és több száz információs szolgáltatással, köztük teljes tájékoztatást nyújtó műszaki-gazdasági kiadványokkal és szelektív információterjesztéssel.
A fejlesztés során a legégetőbb kérdés a számítástechnika és a mikrokóptechnika bevezetésének előkészítése, ill. elterjesztése. Alapvető feladat a nemzetközi információs rendszerekben való közreműködés megerősítése, így elsősorban a szocialista országok Nemzetközi Tudományos és Műszaki Információs Rendszerében (Moszkva), továbbá a Nemzetközi Nukleáris Információs Rendszerben (INIS) és az UNISIST programban.