A műszaki fordítások típusai, sajátosságai és követélményei

Absztrakt

A könyvkiadáson kivül készült szakfordításoknak Magyarországon a legtekintélyesebb hányada (kb. 75%-a) műszaki tartalmú. Ezek döntő többsége (93-95%-a) idegen nyelvű szakszövegek magyarra fordítása. Különféle fordító és dokumentációs intézményekben, valamint vállalatokban és más intézményekben e fordítások ellátását mintegy 2000 szakember végzi. Ezek döntő többsége állományon kivül, eseti forditási megbízások alapján végzi a munkáját; kisebb hányada (100-150 fő) állományi szakfordító. Érdekeltek még a szakforditásügy kérdéseiben a hivatásos és állományon kivüli dokumentalisták is, akiknek a száma több mint ezerre tehető.
A műszaki forditás nem egységes kategória. Az 0MKDK gyakorlatában szakterületi hovatartozás szerint mintegy 150, tartalmilag elkülönülő főcsoport különböztethető meg. Így nem lehet egységesen sem műszaki fordításról, sem általános műszaki fordítóról beszélni, hanem csak speciális szakterületi műszaki fordításról, ill. fordítókról. Még kevésbé van olyan egységes kategória, mint műszaki-gazdasági forditás; az ilyen szöveg vagy műszaki jellegű, kiegészítő gazdasági tartalommal, vagy gazdasági jellegű, kiegészítő műszaki adatokkal. Ellenben sajátos kategóriát alkotnak a két vagy több műszaki területet érintő közlemények, ill. fordításaik, amelyek emiatt a fordítótól többletismereteket, utánjárást, ill. együttműködő forditó vagy lektor bevonását igénylik.
A fordításra kerülő szakszövegek alaki megjelenésének eltérései számos forditási típust alakítottak ki, amelyek mindegyike sajátos követelményeket támaszt a fordítási munka iránt. A tanulmány 15 ilyen tipust elemez a forditói munka szempontjából a szakkönyvektől kezdve a műszaki tartalmú üzleti levelezésig. Mennyiségben két legjelentékenyebb csoportjuk a folyóiratcikkek és a gépkönyvek, kezelési utasítások.
Valamennyi típusra érvényes a tanulmánynak az az alapvető megállapitása, amely szerint a nyelvi közvetítés szempontjából döntő különbséget jelent a műszaki közleményeknek az a természete, hogy - nem egyszerű ismertető vagy éppen népszerűsítő közlések esetén - az eredmények valójában már az irásbafoglalásuk előtt készen állnak, nem úgy, mint a társadalomtudományokban, ahol általában az irásbafoglalással jönnek létre. Emiatt is a szakszövegek a műszaki területeken kevésbé igényesek, és emellett nem a szövegezésűk releváns, hanem az általuk kifejezett érdemi tartalom. Így azután a szövegek tekintetében kisebb a szerepe a forrásnyelv általános tudásának, különös jelentősége van viszont a terminológiának és megfelelő átültetésének. Ez műszaki területeken elképesztően bő: a műszavak és szakkifejezések mennyiségét a technika és alaptudományok területén 6 millióra becsülik (egy bő általános műszaki szótár szókészlete csak 200-300 ezer tétel). Ez is amellett szól, hogy a műszaki fordítások hű megvalósításához a speciális szakterület alapos és általában csak a szakterületen szerzett hosszas gyakorlattal elsajátított részletes ismeretére van szükség, mert a terminológiában a szakszótárak sem képesek a részletekbe menő eligazítást adni.
A műszaki fordítások minőségének javítása érdekében helyesnek tartaná a szerző, ha a forditó intézmények vissza tudnának térni az 1961-ig követett gyakorlathoz, hogy minden egyes fordítást szakmailag ellenőriztetnek, szemben a mai helyzettel, amikor szakmai (nemcsak nyelvi) lektorálást csak a megrendelő kifejezett megbizására végeznek.
A jövőt illetően különleges feladatként nehezül minden fordító intézményre új szakember-fordítók megnyerése és bevezetése a szakfordítói munkába, valamint olyan lektori gárda szervezése és rendszeres foglalkoztatása, amely a lektori feladatokat a szükséges gondossággal és felelősséggel képes és kész ellátni.