A tudástárak rehumanizációja küszöbén
Könyv az Ember 2.0 verzióról
Abstract
A mesterséges intelligencia (MI) már nem science fiction, hanem mindennapi életünk része. A mesterséges intelligencia valósággá vált: virtuális személyi asszisztenst használunk a munkanapunk megszervezéséhez, önjáró járművel közlekedünk, telefonunk az ízlésünknek megfelelő zeneszámokat és éttermeket ajánl fel. A mesterséges intelligencia (MI)1, mint a betáplált adatok alapján önmagukat tanítani és javítani képes algoritmikus rendszerek összessége rég nem látott változási potenciált hordoz magában a gazdasági és társadalmi folyamataink tekintetében. A számítástechnikai teljesítmény növekedésének, az adatok rendelkezésre állásának és az algoritmusok terén történt előrehaladásnak köszönhetően a mesterséges intelligencia a 21. század egyik legfontosabb technológiájává vált. A felgyorsult digitális fejlődés napi szinten átélhető komfort funkciói azonban kihívásokat is magukban rejtenek. Hogyan igazodhat el a MI vívmányaiban és kockázataiban egy nem kifejezetten műszaki-programozói megközelítésben érdeklődő, de mégis az online platformokra nyitott tudás-praxisban dolgozó szakember? Egy friss tudományos esszé segíti a tájékozódást.
