Opikai lemezes kísérleti program a Kongresszusi Könyvtárban

Absztrakt

E számunk teljes terjedelemben az optikai lemezekkel foglalkozik. Úgy érezzük, a téma fontossága ezt indokolttá teszi, hiszen alkalmazásuk új távlatokat nyit a könyvtári tájékoztatási munkában. Nemcsak reméljük, hanem hisszük, hogy ez a technika Magyarországon is tért hódit, méghozzá jóval korábban, mint ma sokan vélik. (Emlékezzünk csak: az online információkeresést hányan vágyálomnak tartották még a hetvenes évek vége felé is!)
Némileg rendhagyó számunk magyarázatra szorul. Amikor 1985-ben elkezdtük a vonatkozó külföldi cikkek gyűjtését és ismertetését, abban bíztunk, hogy olyan számban adhatjuk közre, amelynek élén hazai szerző tollából egy átfogó, rendszerező, a témába bevezetést nyújtó cikk áll, megkönnyítve egyúttal a tengernyi külföldi cikkből, hiranyagból kiragadott irások megértését. Végül feladtuk a reményt, és úgy döntöltünk, hogy erre nem várunk tovább; márcsak azért sem, mert ezalatt az összegyűjtött külföldi anyag elavul. E döntés mellett szólt az is, hogy időközben megjelent Szönyl Katalinnak egy átfogó cikke a témáról.
Így most egy külföldi szerző, Joseph Price, a Kongresszusi Könyvtár (USA) Tudományos és Műszaki Részlegének vezetője, a Kongresszusi Könyvtár optikai lemezes kísérleti programjának igazgatója cikkét adjuk közre, amely az optikai lemezek - szakmánkon belüli - egyik legkorábbi és legsikeresebb alkalmazását mutatja be (előadás formában elhangzott 1986. okt. 8-án az Országos Széchényi Könyvtárban). Ezt követi a külföldi válogatás, amelyhez Válás György irt bevezetőt.
Kérjük az olvasót, fogadja el csokrunkat így, még akkor is, ha talán kissé tarka.
Szántó Péter

A washingtoni Kongresszusi Könyvtár 1979 óta kísérletezik az optikai tárolóeszközök könyvtári alkalmazásával. Először a katalóguskártya-szolgáltatást gépesítették: az optikai lemez feleslegessé tette az eredeti törzsállományt, mert a kívánt kártyákról tetszés szerint készíthető másolat. A hibás kártyákat elektronikusan teszik olvashatóvá. Ezt a technikát egészítették ki az 1982-86-ban lezajlott kísérletsorozat eredményeivel. Vizsgálták az optikai digitális és analóg rögzítés (képlemez) információtárolási és -keresési mutatóit. A primer irodalom hozzáférhetősége, a nyomtatott és nem hagyományos dokumentumok együttes tárolása, a képrögzítés és -minőségjavítás, színdigitalizálás: ezek az új technika főbb előnyei. Megoldották a lemezek állagának ellenőrzését, és foglalkoznak a szerzői jog védelmének új kérdéseivel.