A „Kirakatba Állítás Szerzői Effektusa”: Szakirodalom-ismereti tanulmány. II. Az effektus megnyilvánulása egyidejű fizikatudományi konferenciák közleményeinek dokumentáltságában

Absztrakt

A „Kirakatba Állítás Szerzői Effektusa” (KÁSZE) a publikáló szerzők azon tevékenysége, amellyel szabad akaratukból megformálják közleményük formális hivatkozásállományát, beállítva azt ilyen módon a tudomány kirakatába. Tanulmányunk előző közleményében (TMT, 54. évf. 2007. 11–12. sz.) bemutattuk a KÁSZE-jelenséget, okait és nyomait a természettudományi szakirodalomban, és meghatároztuk az effektus fogalmát. Ebben a közleményben ismertetjük egy, a KÁSZE-jelenség létezésének és érvényesülésének kérdését eldönteni hivatott döntő próba eredményeit. A vizsgálat anyaga 15, tudománytörténeti szempontból egyidejű nemzetközi fizikatudományi konferencia 1175 közleménye volt. A döntő próba során a bibliometria és a tudományfilológia módszereit alkalmazva részletesen bemutatjuk és elemezzük a KÁSZE-jelenség érvényesülését a tudományos szakirodalom egy ilyen, elvileg-elméletileg leghomogénebb tartományában. Az egy-egy tárgykörben megtartott fizikatudományi konferenciák közleményeinek feltárt, minden szempontból szélsőségesen különböző abszolút és specifikus (fajlagos) dokumentáltsága, különösen a formális hivatkozásállományok szélsőségesen különböző nagysága, kizárólag a publikáló szerzők személyétől függ, így érvényes bizonyítéka az effektus létezésének és hatékony működésének a tudományos szakirodalomban. A döntő próba az effektus igazolásán túlmenően kimutatta két, kiegészítő KÁSZE-tézis helytállóságát is. Az első kimondja, hogy a formális hivatkozásállomány és a specifikus dokumentáltság csökkenve növekedik a közlemények terjedelmének növekedésével; a másik azt mondja ki, hogy a közlemények minden terjedelmi kategóriájában léteznek gyengén, közepesen, erősen és nagyon erősen dokumentált közlemények. A három helytálló KÁSZE-tézis összefüggő együttese igazolt doktrínát alkot.