Retrospektív konverzió nagyüzemi módon: az ADAM-projekt

Absztrakt

A könyvtári szolgáltatások elektronikussá válásával, a WebOPAC-ok elterjedésével olyan helyzet állt elő, amelyben azok az állományrészek, amelyeket nem dolgoztak fel elektronikusan, és így online visszakereshetőségükre nincs mód, szinte „halottnak” tekinthetők. Újraélesztésük vagy rekatalogizálással, vagy visszamenőleges rekordátalakítással, közkeletű nevén retrospektív konverzióval valósulhat meg. A kérdés az utóbbi időben többszörösen is aktuálissá vált: egyrészt az ilyen célú projektek megvalósítását támogató pályázati lehetőségek megjelenésével (TÁMOP), másrészt a digitális dokumentumszolgáltatás különféle válfajai, illetve az elektronikus raktári kikérést lehetővé tevő rendszerek térnyerésével. A szerző ugyan tisztában van azzal, hogy az igazi eljárás, a „totális” megoldás a kartonrekordok valamely formájú újrakatalogizálása, jelen cikkben mégis, figyelembe véve a könyvtárak számára ma megszerezhető pénzek szűkösségét, egy gyors és gazdaságos megoldást javasol a régi katalóguscédulák online kereshetővé tételére.