Az Egyetemes Tizedes Osztályozás három évtizede Magyarországon

Absztrakt

Az ETO használatának magyarországi hagyományai a század legelejére nyúlnak vissza. A bruxellesi Nemzetközi Bibliográfiai Intézettel jó kapcsolatban álltak Mamdello Gyula és Szabó Ervin. Az ETO hazai elterjesztésének kezdeményezője a Fővárosi Könyvtárban 1912-ben Szabó Ervin volt. A két világháború közötti időszakban az ETO használata csak lassan terjedt. A 30-as évek közepétől Káplány Géza és Veredy Gyula fejtettek ki aktív tevékenységet az ETO használata érdekében, azt azonban ekkoriban csak néhány nagyobb könyvtár vezette be, többek között a Széchényi Könyvtár.
A felszabadulás után megindult a könyvtári és dokumentációs munka újjászervezése.Az ETO használata tekintetében is döntő fordulat következett be. A könyvtárak és a kialakuló dokumentáció országos szervei egyértelműen szorgalmazták az ETO használatát. 1949-1950 folyamán a legtöbb nagy tudományos és szakkönyvtár, valamint a közművelődési könyvtárak hálózatai szinte egységesen vezetik be használatát. ETO-számokkal közli anyagát a kurrens Magyar Nemzeti Bibliográfia és a Magyar Folyóiratok Repertóriuma, valamint a Könyvterjesztő Vállalat könyvjegyzékei, és igy jelennek meg a központilag készülő nyomtatott katalóguscédulák is.
Az ETO színvonalas használatát segítette, hogy azt mind a rövidebb-hosszabb időtartamú könyvtárosképző tanfolyamokon, mind az egyetemen és a pedagógiai főiskolán megszervezett könyvtárosképzés keretében oktatják.
Az ETO használatának széles körű biztosítása érdekében 1950-ben közreadták az ETO magyar nyelvű röviditett táblázatát, melynek 1955-ig több utánnyomása volt. 1958-ban bővített és korszerűsített terjedelemben újabb röviditett kiadás jelent meg. Ezek a kiadások egyes jelzetek tekintetében eltértek a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség hivatalos táblázataitól, ezért FID kiadványszámot nem kaptak. A FID által jóváhagyott első magyar nvelvű röviditett ETO-táblázat 1966-ban jelent meg (FID publ. 389) Veredy Gyula szerkesztésében. A módosításokról többször készült módszertani kiadvány.
Több kezdeményezés után 1965-ben az OMKDK-ban a FID Magyar Nemzeti Bizottság gondozásában,szerkesztő bizottság irányításával megkezdődtek az ETO magyar nyelvű teljes kiadásénak munkálatai. A teljes kiadás 1968-1972 között 42 kötetben jelent meg (FID publ. 390).Az elsőként megjelent régebbi érvényességű kötetek korszerűsítve utánnyomással ismét kiadásra kerülnek. Az egyes kötetekhez később külön betűrendes mutatók fognak megjelenni. A teljes kiadás korszerű szinten tartásának biztosítása érdekében 1968 óta kiadásra kerül az Extensions and Corrections to the UDC magyar fordításban. (FID publ. 428.).
Az ETO magyarországi alkalmazása, problémáinak megoldása, korszerűsítése, valamint a FID-del való együttműködés céljából 1950 óta működik az Országos Osztályozási Bizottság, 1957 óta mint az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács szakbizottsága. Különösen jelentős az a munka, melyet a FID/C 3 bizottság munkájában a magyar résztvevők kifejtettek az ETO 3 Társadalomtudományok főosztály korszerűsítése érdekében.
Ma a felszabadulás utáni harmadik évtized végére az ETO használata mind a közművelődési könyvtárakban, mind a tudományos és szakkönyvtárakban általánosnak mondható. A legújabb statisztikai adatok szerint Magyarországon 8241 önálló könyvtár működik, a ezek közül hozzávetőlegesen 3600 önálló könyvtár végez osztályozó munkát, vagy szerkeszt ETO-szakkatalógust. A társadalmi munkában kezelt közel tízezer közművelődési, iskolai és szakkönyvtárban is számtalan helyen ismerik és használják az ETO-t. Az ETO az egyéb információkereső rendszereket használó tájékoztatási intézményekben is otthonos.